MENÜ
     Tiltott szerelem
                      Kor? Az igazi szerelemben nem számít...

    1. Rész

     

     

    Első benyomás

     

     

    Reggel mikor felkeltem szomorúan vettem tudomásul, hogy ma kezdődik az új suli. Fejemre húztam a takarót, mint régen mikor még kicsi voltam de ez nem sokáig tartott mert bejött anya és leszedte rólam.

    - Ugye nem akarsz már az első napon elkésni?

    - Neked nem kellett volna már dolgozni menned?

    - Csak 8-kor kell bemennem. – azzal kiment a szobámból az ajtót persze nyitva hagyva. Felkeltem az ágyamból és miután becsuktam az ajtómat, felöltöztem. Egy fekete csőnadrágot és a kedvenc pólómat vettem fel, ami Green dayes és megcsináltam a hajam. Felvettem egy fekete magassarkú bokacsizmát, elpakoltam a cuccaimat, kihúztam pirossal a szemem és lementem.

    - Mi a reggeli? – kérdeztem bár nem voltam éhes

    - Palacsinta. Eszel?

    - Nem vagyok éhes. Apa hol van?

    - Kint a kocsiba a testvéreiddel.

    - Akkor én megyek.

    - Szia! – köszönt én pedig kimentem a kocsihoz és Aaron ült elöl azzal a lemoshatatlan vigyorral a képén. Beszálltam a kocsiba és egyből hozzá szóltam.

    - Töröld le azt a vigyort a képedről, mert ez nem lesz mindennapos…

    - Álmodba hugicám, álmodba… - utána csendben haladtunk a suli felé. Mikor odaértünk, pont láttam, hogy egy tanár(?) kiszáll a kocsijából. Egyszerűen nem bírtam róla levenni a szemem és akkor úgy éreztem, hogy görcsbe rándult a gyomrom. Mikor odanézett gyorsan elkaptam a tekintetem és csak bámultam ki az ablakon és mikor megállt a kocsi kiszálltunk, és megint felé néztem. Elindult befelé vagy felénk…? Végül a második tippem jött be.

    - Jó napot! Én vagyok az igazgatóhelyettes. Kérem, kövessenek az igazgatóhoz. – te jó ég! A hangja olyan... Nem lhet szavakba önteni… Követtük egy ajtóhoz, ami a 2. emeleten volt és beléptünk. – Jó napot Mr. Walker. Ők itt az új diákok.

    - Üdvözlöm önöket! Kérhetek egy bemutatkozást?

    - Aaron Andersen.

    - Kate Andersen.

    - Pete Andersen. – fogtunk kezet sorba az igazgatóval.

    - Örvendek! A tankönyveket a tanároknál átvehetitek. Itt az órarendetek. – nyújtott mind hármunk felé egy lapot. – Remélem jól érzik majd magukat az iskolánkban. – Woow ez olyan hoteles volt… - Jacob! Elkísérnéd őket a termükhöz? – fordult az ih. felé.

    - Persze! – mosolygott én pedig ott olvadtam szét. – Kövessetek! – felmentünk a 3. emeletre. Az ajtóra fizika volt kiírva George Rotthing nevével. – Aaron itt lesz az 1. órád. – Aaron bement mi pedig tovább mentünk de nem sokáig, mert megálltunk a matek előtt..– Pete neked itt. – majd felém fordult – Kate! Milyen az öcséd? Jó vagy rossz? – erre felnevettem.

    - 15 évesen maga szerint?

    - Igazad van…  Pete szerintem itt ne nagyon légy rossz… Kegyetlen tud lenni néha… Nem érdekli, hogy új diákok vagytok… - fordult vissza Petehez. – Gyertek! – Kopogás után benyitott. – Jó napot! Elnézést a zavarásért. Gyerekek! Ő Pete Andersen. Legyetek vele kedvesek. – Mikor Pete az utolsó szabad helyre ballagott az ih. odament a tanárhoz és valamit mondott neki, amire ő csak annyit mondott, hogy majd meglátjuk. Ezt is csak a szájáról olvastam le. Már indult volna kifelé mikor megfordult. – Jut eszembe. A 3. órád a nővérével lesz. Kate. – felém nézett mire én előrébb léptem.

    - Jó napot! – válaszul csak bólintott mi pedig indultunk kifelé. Kint felém fordult.

    - Kate… Mi a rendes neved? – erre valószínűleg hülyén nézhettem, mert nem teljesen értettem. – Mármint gondolom a Kate az csak becézés. Vagy nem?

    - Ja de. Katherina.

    - Szép név. – most ez bók volt? Vagy csak annak veszem? Vagy annak vegyem egyátalán? Á tuti, hogy nem bók volt. Biztos nem bókolna valakinek, aki ennyivel fiatalabb… - Jut eszembe.. Nem is tudom, hogy hány éves…

    - Köszönöm. – erre ő csak mosolygott. Éreztem, hogy kicsit elpirulok.

    - Itt is vagyunk. Az 1. órád velem lesz. Gyere. – kinyitotta előttem az ajtót én pedig beléptem. – Gyerekek! Ő itt Katherina. Most érkezett az iskolánkba és szeretném, ha nem tekintenétek rá ellenségként… - Odasétált a tanári asztalhoz utána vissza hozzám. – Tessék, itt a tankönyved. Ott hátul még van egy üres pad. Foglalj helyet.

    - Köszönöm. – majd hátra sétáltam és kérdezte, hogy hol jártunk az előző iskolámban. Elmondtam és olyan mázlim volt, hogy itt is ugyan ott jártak. Majd megkezdődött rendesen az óra. Ennyi idő alatt nagyon jó fejnek találom és szerintem az elkövetkezőkben sem lesz ez máshogy.

    Asztali nézet